Egymásra hangolva
Egy igaz és tanulságos történet Watchmann Nee tollából: "Egyszer húsz másik keresztény barátommal Kína egyik tartományában tartózkodtunk, és hirtelen késztetést éreztünk arra, hogy megmártózzunk a közeli folyóban. Az egyik barátom lábát azonban egy hirtelen görcs kapta el, mely úszásképtelenné tette őt, és lassan elkezdett süllyedni. Mivel tudtam, hogy egy kiváló úszó is velünk van, megkértem, hogy legyen segítségére a bajba jutott barátunknak.
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.
1Péter 1: 5-7
Lukács 7:1-10
Mi tesz bizonyságot a hitről, főként a hit valódiságáról? Vajon a hitről a bibliaismeretem, a kegyességi szokásaim tesznek bizonyságot, az, ahogyan imádkozom (lelkesebben, más szavakat, más gesztikulációt használva, mint mások, esetleg kiváló tanításaim vannak?
Jakab apostol levelének 2. részében arról beszél, hogy akinek hite van, az cselekedeteiben mutassa meg annak valódiságát. Vagyis: csak az élő hit a valódi hit. Élőnek pedig az mondható, amely mozog, cselekszik, lüktet; hatása van.
