Egymásra hangolva
Béküljünk meg a különbözőségeinkkel!
„Hogy én miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?” Ki ne ismerné Mézga Paula keserű felkiáltását a rajzfilm epizódjainak végén? A második sorozatból persze azt is megtudhatjuk, hogy akkor lenne csak igazán bajban, ha valóban őt választotta volna – de erre a felismerésre sok nyomorúság árán jut el szegény hősnőnk. Ha megtanuljuk elfogadni a különbözőségeinket, számos keserves élményt elkerülhetünk.
Hiába igyekszünk, valahogy mégsem értjük egymást. Néha úgy érezzük: mintha nem is egy nyelvet beszélnénk a társunkkal. Az ismert amerikai házassági tanácsadó, Gary Chapman szerint mindennek hátterében az áll, hogy nem egyformán fejezzük ki a szeretetünket, és nem egyformán vágyunk rá – azaz más a szeretetnyelvünk. Ám ha megismerjük és elsajátítjuk a másik „nyelvét”, sokkal boldogabbá válhat a kapcsolatunk.
Szülőként arra törekszünk, hogy a lehető legjobbat adjuk mindenből a gyermekeinknek, hogy ideális körülményeket teremtsünk a fejlődésükhöz, ám jó ha tudjuk: nem minden rajtunk múlik. Személyiségünk gyermekkorunk óta formálódik, családi értékek, nevelési normák, szokások rögzülnek, jobb esetben pozitív mintát adva a házastársi és szülő-gyermek kapcsolatunkhoz.
Bár ma már a férfiak is tesznek fülbevalót a fülükbe és sokszor a nők viselik a nadrágot, nagyon kétségbe lennék esve, ha egy reggel arra ébrednék, hogy a feleségem ugyanolyan, mint én. Nálam csak ő lenne jobban kétségbeesve. Nem vagyunk egyformák, de ettől élhetünk harmóniában.
Aki ismeri, különös tisztelettel beszél róla, aki először találkozik vele, biztosan magával viszi szelíd, kedves mosolyát, csendes, nyugodt hangját. Bolyki Eszter tizenkétszeres nagymama, bár alig múlt hatvanéves. Zenetanár, iskolaalapító igazgató, gyermekei ismert énekesek és zenészek. Nem mindennapi asszony, akinek sokszor kellett újrakezdenie az életét…
Melyek a legrettenetesebb szavak? Sokat tudnánk felsorolni: háború, gyilkosság, éhezés, szomjúság, szegénység. Munkanélküliség, fasizmus, kommunizmus, terrorizmus. Árvaság, AIDS, földrengés, rák… Estig lehetne sorolni, akkor sem lenne tán vége.
Közös jellemezője ezeknek a szavaknak, hogy amint meghalljuk őket, azonnal görcsbe rándul a szívünk vagy a gyomrunk, mert tudjuk, hogy mi van a szavak mögött: emberi sorsok, talán ismerőseink, szeretteink sorsa.
Egy igaz és tanulságos történet Watchmann Nee tollából: "Egyszer húsz másik keresztény barátommal Kína egyik tartományában tartózkodtunk, és hirtelen késztetést éreztünk arra, hogy megmártózzunk a közeli folyóban. Az egyik barátom lábát azonban egy hirtelen görcs kapta el, mely úszásképtelenné tette őt, és lassan elkezdett süllyedni. Mivel tudtam, hogy egy kiváló úszó is velünk van, megkértem, hogy legyen segítségére a bajba jutott barátunknak.
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.
1Péter 1: 5-7
