Ismét a Hargitán
Hegyek, ahol az ember kellően kicsinek érezheti magát; ahol a medve igazán soha nem várt, de nem is váratlan vendég; ahol az ízes, székely humor a maga keresetlen természetességében is ritkán lépi át a jó ízlés határait; és ahol a kanyargó Maros, a „magos Déva vára" és a havasi mezők összes zamatát őriző mézédes méz nem távoli, hanem minden érzékszervvel ízlelhető és élvezhető valóság: ez Erdély, a Székelyföld és a Hargita.