Házassági konfliktusok gyakorlati megközelítése

Megbocsáthatatlan, mégis állandóan megtörténik. Tanárok, pásztorok, szülők és barátok tétlenül figyelik, amint a szerelemtől elkábult párok elmerülnek a románcban, az összeborulásban. Nagyon is jól tudják, hogy a valóság majd egyszer csak betör az idillbe, konfliktusok alakulnak ki, ellenségeskedések keletkeznek, és a valamikor boldog pár olyan helyzettel találja magát szemben, amelyre egyikük sem lesz felkészülve. De senki nem kínál recepteket konfliktus-megoldásra.

Megfelelő felkészítés és gyakorlás nélkül az új párnak nem lesznek konfliktus-megoldó módszerei, amikre támaszkodhatna. Mit tesznek tehát? A legtöbb esetben az egyetlen olyan problémamegoldó-módszerhez folyamodnak, amit ismernek: amit szüleik használtak. Még akkor is, ha a konfliktus-megoldás egészségtelen, elfogadhatatlan módszerének voltak tanúi, sőt, ha megfogadták is, hogy soha nem fognak úgy viselkedni. Megfelelő képzés hiányában szinte elkerülhetetlen, hogy ahhoz a módszerhez folyamodjanak, amit a családjukban láttak. Már az is elég rossz, hogy helytelen módszerek ritkán oldják meg a konfliktust.

Ami viszont ennél is rosszabb az, hogy fájdalmat fájdalomra halmoznak. A pár rengeteg energiát fektet abba, hogy megpróbálja megoldani a helyzetet, de a végére rosszabb állapotba kerülnek, mint amikor elkezdték. Ezek után nem csoda, hogy sok pár felhagy a próbálkozással. Sokszor mi is fel akartuk adni, amikor a házasságunkban felmerültek megoldhatatlannak tetsző konfliktusok. De újból és újból a megbékélés szelleme győzedelmeskedett, és ahelyett hogy tettük volna, elolvastunk még egy könyvet, meghallgattunk még egy kazettát, vagy beszéltünk még egy barátunkkal. Végül olyan konfliktus-megoldó tervet állítottunk össze, amely valóban működik. 

Nem gerenda az a szemedben? 

Az első lépés a probléma-megoldó tervünkben az, hogy imádkozzunk a témával kapcsolatban. Hihetetlen, hogy az ima "fáskamrájában" hány áthidalhatatlannak látszó konfliktus faragható le kisebb méretűre. Amíg emberi hajlamunk része, hogy másokat hibáztassunk, és tagadjuk, hogy mi hibásak lennénk, a Szentléleknek hihetetlen képessége van arra, hogy rámutasson a valóságra.

A Hegyi beszédben Jézus arra szólította fel követőit, hogy mielőtt másokra mutogatnak, előbb magukra mutassanak az ujjukkal. "Miért - tette fel a kérdést - nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?" (Mt 7,3) Mit mond ez a házastársaknak? Arra mutat rá, hogy minden alkalommal, amikor megbántva, sértve,kihasználva vagy kisemmizve érezzük magunkat, mielőtt elővesszük a pisztolyokat, és elkezdünk szavakkal lövöldözni, vagy visszavonulunk vagy kizárjuk a másikat, félre kell vonulnunk, egyedül lenni Istennel, és fel kell tennünk önmagunknak néhány mélyreható kérdést: Vajon velem van gond? Vajon önző, érzéketlen vagy ostoba vagyok? Rontom-e a helyzetet? Átadtam-e magam valamilyen bűnnek? Meggyőződésünk, hogy a legtöbb házasságban a fennálló feszültség megfelezhető lenne, ha a házastársak mindennap együtt imádkoznának a házasságukért. Isten csodákat tesz az imák hatására. A vádaskodó ujjak irányt váltanak, amikor az emberek imádkoznak. A konfliktusok néha el is tűnnek, amikor imádkozunk.Tehát mielőtt a társadhoz mész, menj Istenhez! Nézd meg, hogy Ő milyen bölcsességet és nézőpontot kínál. 

Beszélgethetnénk?

A következő lépés, hogy egy formális "békekonferenciát" tervezzetek csendes, nyugodt környezetben, ahol a társaddal alaposan megtárgyaljátok a témát. Mi úgy találtuk, hogy a komoly konfliktusokat ritkán lehet az élet rohanásában megoldani. Nem lehet futtában megtárgyalni, vagy amikor a gyerekek a fejetekre másznak, vagy este elalvás előtt. Semleges környezetben kell megszervezni a "békekonferenciát", ahol mindketten megfelelő erővel rendelkeztek hozzá.Az is fontos, hogy a beszélgetés minél előbb megtörténjen. Pál azt mondja: " ... a nap le ne menjen a ti haragotokkal" (Ef 4,26). Szavai napi béketárgyalásokat javasolnak azon konfliktusok megoldása érdekében, amelyek a nap folyamán merültek fel.Az elfoglaltság ezt néha lehetetlenné teszi, és előfordulhat, hogy a komoly témához megbeszélt időpontokra van szükség, de ezeket is minél előbb meg kell tartani. Időközben a házastársaknak kölcsönösen meg kell fogadniuk, hogy nem "vétkeznek a haragjukban". Mindkettőjüknek tartózkodniuk kell a csípős, gúnyos megjegyzésektől, célozgatásoktól és a gorombaságoktól – ezek ugyanis elkerülhetetlenül komplikálják a helyzetet.Azok, akik éjjeli típusok, egy csendes vacsora mellett tervezzék a beszélgetést. Mások ebédre találkozzanak. Ha kisgyermekeitek vannak, javasoljuk, hogy kérjetek segítséget, legyen velük valaki más, hogy zavartalanul és siettetés nélkül beszélhessetek. Tegyük fel, hogy megbeszéltétek az időpontot, és most ott ültök egymással szemben az asztalnál.

Mi a teendő? Íme, néhány vezérfonal: 

1. Kezdd megerősítéssel!

Mi valamikor egyenesen a probléma közepébe ugrottunk, ez pedig azt jelentette, hogy negatív helyzetből kezdtük a beszélgetést. Ez mindig azt eredményezte, hogy "élünkre álltunk", és védekező válaszokat adtunk. Amikor megtanultuk megerősítéssel kezdeni a beszélgetést, ez segített abban, hogy beszélgetésünk pozitív állásból induljon. Ez gyengítette a konfliktus erejét, és visszatartott bennünket attól, hogy védekezésbe csapjunk át.

A béketárgyalásaink sokkal békésebbekké váltak, amikor megtanultuk azt mondani: "Drágám, szeretlek, és nem adom fel a házasságunkat. De azt hiszem, hogy lehetne jobb, mint amilyen. Elmondom néhány ötletemet ezzel kapcsolatban."Egy ilyen bevezetés konstruktív beszélgetést indít el. 

2. Legyél hajlandó elismerni a hibádat!

Hozd magaddal a beszélgetésre azt a hozzáállást és nézőpontot, amely megerősítést nyert, amiért nem vagy felelős, viszont teljességében fogadd el azt, ami a tiéd. Konkrétan ismerd el, hogy hogyan járultál hozzá a feszültséghez: 

• "Soha nem lett volna szabad ezt mondanom."
• "Sajnálom, hogy önző voltam."
• "Ne haragudj, hogy hagytam, hogy az énem az útba álljon."
• "Borzasztóan érzem magam, mert a gyerekek előtt robbantam."
• "Túl sokat vártam tőled.""Nem volt igazságos azt hinnem, hogy olvasni tudsz a gondolataimban."
• "Nem volt világos, amit mondtam, sajnálom, hogy félrevezettelek." 

Meg fogsz lepődni azon, hogy milyen ereje van a bocsánatkérésnek. Ez a rövid szó, "sajnálom", üzleti társaságokat mentett már meg, szomszédokat békített ki, apákat és fiúkat egyesített ismét, valamint olyan házasságokat mentett meg, amelyek a temető felé tartottak. Magában a szóban nincs varázslat, de amikor őszintén mondjuk ki, arra mutat rá, ami alul van: a megbékélés szellemére, és megnyitja a kommunikáció csatornáját. 

3. Ne ellenségeskedést, hanem fájdalmat fejezz ki!

A legtöbb probléma a fájdalommal kezdődik. A feleség sértve érzi magát, mert a férje nem kérdezte meg, hogy sikerült az aznapi előadás a munkahelyén. Vagy mert megfeledkezett az évfordulójukról. Vagy mert ok nélkül kritizálta az ő édesanyját. A férj sértve érzi magát, mert a felesége nem vette észre, hogy mennyit fogyott. Vagy mert nem volt érzékeny, amikor a férj a munkahelyén nagy nyomásnak volt kitéve. Vagy mert egy barátjuk előtt megsértette őt. A fájdalom (sértettség) jogos válasz a csalódásra és a megbántásra, és soha nem szabad letagadni vagy elrejteni. Mindig ki kell fejezni és megtárgyalni. A fájdalom (sértettség) akkor válik problémává, amikor hagyjuk, hogy a belsőnkben halmozódjon, és haraggá váljon. Talán azzal kezdődik, hogy a feleséget bántja, hogy a férje szemmel láthatóan nem érdeklődik az ő karrierje iránt, de miután egy ideig a fejében forgatja ezt a dolgot, megfertőződik. A végén már dühös arra az "érzéketlen fajankóra, aki csak a saját dolgaival törődik". Ezért fontos a béketárgyalásokat a lehető leghamarabb megtartani, mielőtt haraggá válna a dolog. A legtöbb ember együtt érez mások fájdalmával, éppen ezért, ha felfedjük fájdalmunkat, az segíthet a megértés és az együttérzés hídjainak kiépítésében. Az ellenségeskedés viszont felrobbantja a hidakat, mert a dühös támadások visszataszítóak. Amikor valaki támad, a természetes reakciónk az, hogy ellentámadásba lendülünk. Másik hiba, amelynek következménye, hogy a fájdalom haraggá növekszik, a sérelmek halmozása. Egy sérelem megoldható, ellenőrzés alatt tartható, kifejezhetjük konstruktív módon, és meg tudjuk beszélni. Kettővel már kicsit nehezebb elbánni.

Ha még ennél is többet halmozunk fel, szinte lehetetlenné válik a nézetek összehasonlításának megakadályozása és annak az elkerülése, hogy haraggá váljanak. Foglalkozz a sérelmekkel "érkezési sorrendben"! Ne halmozd őket egymásra szívedben, amíg ellenségeskedéssé válnak. A harag mindig másodlagos érzelem. Ha a társak visszamennek ahhoz, ami megelőzte, gyakran fájdalmat, megbántást találnak. Ha feltárják a fájdalmat, ez meggyengíti az őket elválasztó falakat. 

4. Tegyél konkrét kijelentéseket!

Az utalások és az odavetett megjegyzések kevés eredménnyel járnak. Akár egy formális béketárgyalásról vagy egy lezser beszélgetésről van szó, konkrétan kell fogalmaznunk.Ez például azt jelentheti, hogy azt mondanánk: "Szerintem egy férj igazán jobban tiszteletben kellene hogy tartsa a felesége időbeosztását", azt mondjuk: "Dühös voltam, mert nem szóltál, hogy késni fogsz". Kordában kell tartanunk a gondolatainkat és érzelmeinket, és konkrétan kell őket kifejeznünk. Sokkal könnyebb valamivel őszintén és konkrétan elbánni, mint tág általánosságban. 

5. Használj "úgy érzem" kijelentéseket!

Sok béketervet még a kezdete előtt romba döntenek a "te" tartalmú vádaskodó kijelentések, amelyek szembeszállásra késztetik a társat. 

• "Te nem segítesz eleget a ház körül."
• "Te túl sok időt töltesz a munkahelyeden."
• "Te nem tudsz bánni a pénzzel."
• "Te érzéketlen vagy."
• Az "úgy érzem" kijelentések sokkal kevésbé lobbanékonyak, és megnyitják az ajtót a további megbeszélés és a gyakorlati problémamegoldás előtt.
• "Úgy érzem, elborít a házvezetés felelőssége. Eszembe jutott néhány ötlet arról, hogyan oszthatnánk fel őket egymás között. Elmondhatom őket?"
• "Gyakran úgy érzem, hogy nem vagyok részese az életednek, mert olyan sok időt töltesz a munkahelyeden. Beszélhetünk erről?"
• "Rendezetlen az anyagi helyzetünk. Hajlandó lennél megbeszélni, hogy hogyan tarthatnánk nagyobb rendben a költségvetésünket?"
• "Megbántottak a ma reggeli megjegyzéseid.

Valószínűleg nem állt szándékodban, hogy megbánts, de hadd mondjam el, hogy mit éreztem." 

6. Kerüld a "soha" és "mindig" szavakat.

Ha azt akarjuk, hogy a fájdalmainkat komolyan vegyék, akkor pontos, igaz és valósághű megállapításokkal kell azokat kifejeznünk.

A "mindig" és a "soha" - nos, majdnem mindig - elterelik a figyelmet a valódi problémáról. Az értelmetlenül vádolt házastárs valószínűleg elhessegeti az eredeti gondot, és a kapcsolatban lévő feszültségért a másik gyenge kommunikációját okolja.Van egy ötletem! Jöjj megbékéléssel a szívedben a béketárgyalásokra. Legyél megoldásra törekvő. Egy férj egyszer azt mondta nekünk:

"Nos, megtettem, amit javasoltak. Elvittem a feleségemet egy béketárgyalásra, de nem segített. Elmondtam neki, hogy én mit gondolok, ő pedig elmondta, hogy ő mit gondol, és ezek után egy teli kosár  vádaskodással mentünk haza. Mi volt ebben a jó?"

Ez a beszélgetés azért nem volt hasznos, mert nem törekedtek a megoldásra. Mindketten elmondták a magukét, azt remélve, hogy a másik megadja magát. Sokkal jobb lett volna, ha leülnek az asztalhoz, és megkérdezik: Hogyan köthetünk kompromisszumot? Hogyan alkalmazkodhatunk egymáshoz? Mi lenne az az alternatíva, amely mindkettőnk számára kielégítő lenne?

Ha a férj is és a feleség is még a beszélgetés előtt jelentős időt töltött imában, akkor valószínűleg már van néhány ötletük, talán még papírra is vetették őket. Ezeket az ötleteket elhozhatják a béketárgyalásra, nem a probléma határozott megoldásaként, hanem kiindulópontként, lehetőségként, amelyet együtt átformálhatnak és finomíthatnak. Mi valamikor a pénzről vitáztunk.

"Erre meg miért költöttél pénzt?"

"Én azt hittem, hogy másra gyűjtünk."

"Azt mondtad, hogy ebben a hónapban takarékoskodnunk kell, erre megvetted ezt?!"

Végül megegyeztünk abban, hogy megszabjuk az évi költségvetést. Ezután rugalmasságért és nyíltságért imádkoztunk, majd leültünk és kidolgoztunk egy költségvetést, amit mindketten aláírtunk, és megígértük, hogy tartjuk hozzá magunkat. Minden év januárjában felújítjuk és átnézzük, és most már évek óta nem volt komoly összetűzésünk az anyagiak miatt. Segítenétek?Mi van akkor, ha a béketárgyalások nem működnek?

Mi van akkor, ha nem tudtok a témánál maradni? Mi van akkor, ha miközben egy lépést megtesztek előre, kettőt hátrafelé haladtok? A következő lépés, hogy egy olyan baráttól vagy házaspártól kérjetek tanácsot, akiben megbíztok.

"Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó" (Péld 11,14).

Reszketünk, ha belegondolunk, hogy hol lennénk a bizalmas barátainktól kapott bölcs, mélyrelátó és néha fájdalmas tanácsok nélkül.Itt most nem kártyapartnerekre vagy golfozó társaságra gondolunk. És nem is helyeseljük a pletyka-partikat, amikor az egyik társ a másikra panaszkodik. Bizalmas és tisztelt barátokra gondolunk és konstruktív beszélgetésekre, amelyekben nem a társunk magatartásával kapcsolatban kérünk tanácsot, hanem a magunkéval.

Nagyon nagy segítségünkre volt, amikor egy másik házaspártól kértünk tanácsot. "Milyen tanácsot tudtok adni ebben a helyzetben?" - kérdeztük. "Hogyan juttok kompromisszumra ezen a területen? Hogyan oldottátok meg ezt a problémát?" Volt rá példa, amikor formális béketárgyalást kellett beiktatnunk a programunkba a barátaink jelenlétében. Néha egyszerű, laza, közös programokat használunk fel arra, hogy betekintést nyerjünk olyan párok életébe, akiket tisztelünk.Megesik, hogy csak az egyik házastárs hajlandó tanácsot, segítséget kérni. Őt arra bátorítjuk, hogy menjen el egyedül. Jobb, ha legalább az egyik partner továbbhalad, mintha mindketten ott maradnak, ahol vannak.

Tanúi voltunk annak, hogy Isten bámulatos dolgokat tett egy házastárson keresztül, aki hajlandó volt szembenézni a továbblépés kihívásával. Gyakran az egyik házastársat befolyásolja az a változás, amit a másikban lát. Mindezeken a módszereken kívül a konfliktusmegoldáshoz bátorságra és kitartásra van szükség. Alázatosságot és őszinteséget igényel. Lefarag a szívünk keménységéből, és néha fájdalmat okoz. De függetlenül attól, hogy milyen erőfeszítésbe kerül, mekkora alkalmatlanságot szül, milyen változást vagy kompromisszumot igényel, megéri!